27 éves vagyok, újságíróból lett gyermekfelügyelő. Nem óvodapedagógus. Gyermekfelügyelő.
Copyright: OviNéni
Az ELTE kommunikáció és média szakirányán szereztem diplomát, majd egy pár évig újságíróként dolgoztam, amivel az egyik álmom – többé-kevésbé – valóra is vált. A másik még váratott magára.
Az online médiával való szakítás után elég sötét köd lengett körül, de hirtelen lett sok minden világos, amikor tudomást szereztem egy addig számomra ismeretlen szakmáról, a babamasszázs oktatásról. Tanultam, gyakoroltam, megszereztem az oklevelet, azóta pedig kis lépésekben haladok tovább ezen a területen.
Addig is pedig a másik álmom – mert miért is ne lehetne valakinek több egyszerre? – látszik megvalósulni: kisgyermekekkel foglalkozok.
Copyright: OviNéni
Egy magánóvodában sikerült elhelyezkednem gyermekfelügyelőként úgy, hogy nem kerestem a lehetőséget, és úgy, hogy a 2-3 éves, dackorszakos korcsoporttal szinte semmilyen előzetes tapasztalatom nem volt, érzékem hozzájuk viszont annál inkább – legalábbis ezt mondják.
Hullámvölgyeken és -hegyeken át caklatok a totyogók között, és én mondom: tudtam, hogy nem lesz könnyű, de életemben nem gondoltam volna, hogy ennyi kihívással nézek majd szembe. Félreértés ne essék, imádom mind a 8 gyerekemet, és szeretem nap mint nap ezt csinálni, de nagyon könnyű hibázni, amiből rengeteget lehet tanulni, ahogy maguktól a gyerekektől is. A sok kihívás pedig nem mellesleg önismeretre is tanít.
Nem volt könnyű döntés elindítani ezt a blogot, mert a történeteim leírásával kapcsolatban is sok a felelősség. A gyermeknevelés érzékeny téma. Hogy fogalmazzak úgy, hogy az olvasók ne támadjanak? Hogy írjak őszintén akár a szülőkről, akár a nehézségekről úgy, hogy ne kövezzenek meg érte? Hogy tegyem mindezt akképpen, hogy véletlenül se fedjem fel a szülők és a gyerekeim személyét?
Copyright: OviNéni
E téren törekedni fogok a tőlem telhető legtöbbre. Ezen a blogon egyvalami pedig nagyon biztos:
SOHA NEM FOGOK OLYAN KÉPET KÖZÖLNI, AMELYEN A GYEREKEK FELISMERHETŐK.
Világ életemben azon dilemmáztam, vajon írással szeretnék-e jobban foglalkozni, vagy gyerekekkel. Hát… miért is ne lehetne egyszerre mindkettőt?
Kommentek